Egyre több a vészjel

Egyre több a vészjel, jön a végidő!

De figyelsz-e erre, nyugvó ébredő?

Ébreszt-e ez benned mély bűnbánatot,

vagy semmibe veszed Őt, ki alkotott?

Egyre több a vészjel, jön a végidő,

nyoma látható már, érzékelhető.

Holnaptól is félsz tán, mit hoz majd reád,

s félelem – tőrként – járja szíved át.

Egyre több a vészjel, jön a végidő-

Talál-e hitelt a figyelmeztető

árvíz, földrengés és gyilkos éh-halál?

Jaj annak, kit Jézus készen nem talál!

Egyre több a vészjel, jön a végidő.

Hogyan készülsz rá, te hívő, kétkedő?

Jöhet a nagy Bíró, reggel, estelen,

ítélni fog akkor minden emberen.

Pecznyik Pál (Vár az atyai ház c. kötetből)

AKKOR 

Máté 24:30

Feltűnik majd az Ő jele

és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke,

a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg

Ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, számadásra jött ítélő,

méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, minket,

keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmát,

és lengeted győzelmi pálmád!

Akkor… szomorún mondod: nincsen,

sose kerestem égi kincsem…

Akkor… gyáván, rettenve kéred,

- Uram, szeretni foglak Téged!

Akkor… késő! - Ma nem! Sietve

bízd csak magad égi kezekre!

S ha feltűnik jele az égen,

lelked áldassék, seregében!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 197.