2012. november 17., szombat



NOVEMBER 17. Kereszthordozó igaz szolga 2Korinthus 11,16–33 Az igeszakaszban egy kikényszerített dicsekvésről van szó, amit Pál apostol el akart kerülni, de a korinthusiak érdekében mégis vállalt. Arra kér- te a korinthusiakat, ha másoktól elfogadják az ilyen dicsekvést, akkor tőle is fogadják el. Felveszi a versenyt ellenfeleivel, de tudja, hogy ezzel nem segít az olvasóin olyan tekintetben, hogy közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz. „Amit mondok, nem az Úr szerint mondom.” Ezért nevezi esztelen dicsekvésnek. Mégis arra szeretné ezt használni, hogy elnémítson némelyeket, akik dicsek- szenek, és azokat figyelmeztesse, akik könnyen zsákmányul esnek az alaptalanul dicsekvőknek. Az apostol származásával, elhívásával, szolgálatával dicsekszik, amivel az álapostolok is dicsekedtek. Az apostol dicsekvése azonban más irányt vesz, és olyasmiről kezd el beszélni, amiről ellenfelei nem beszélhettek. Be- számol szenvedéseiről, bántalmazásai hosszú soráról, nélkülözéseiről és meghurcoltatásairól. Egy kereszthordozó, igaz szolgához méltóan, a mások- tól okozott szenvedések mellett még szívén viselte a gyülekezetek és az egyének sorsát is.  Győzelem imádság által 2Mózes 17,8–16 Isten népének körülményes pusztai vándorlásáról szól az igeszakasz. A vándorlás során, amikor megoldódott egy probléma, nyomban ott volt a másik. Ha nem volt vize a népnek a pusztában, Mózes által megoldotta az Úr: vizet fakasztott a sziklából. Újabb problémával találta szemben ekkor magát Izrael: „Eljött Amálék, és megtámadta Izraelt Refidimben” (8. v.). Mózes harcra szólítja fel Józsuét, hogy válaszon ki férfiakat, és ütközzön meg Amálékkal. „Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.” (9. v.) El- kezdődött a harc, és míg „Mózes felemelte kezét, Izrael volt erősebb, amikor le-eresztette a kezét, Amálék volt erősebb” (11. v.). Mózes kezei elfáradtak, és egy kőre ülve, két oldalról Áron és Húr tartották a kezeit egészen naplementéig. Józsué pedig legyőzte Amálékot. A felemelt kéz Isten hatalmának és a tőle való függésnek volt az elismerése, csak így arathattak győzelmet. Nekünk is sok harcunk van a testtel, melynek jelképe Amálék. Meg kell küzdeni vele, és ebből a történetből meg- tanulhatjuk, hogy a győzelem imádság által van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése