Szabó Klára verse . ÉN

Te teremtetted az egész világot:
A csillagrendszert, benne a sok bolygót.
A jó öreg Napot, Holdat, vén Földünket,
a végtelen óceánt, a hegyeket,
a nagy folyókat, sztyeppéket, erdőket.
Benne és rajta az állatokat: elefántot, medvéket.
Hatalmasak, de mégis mind-mind engednek Neked.

És itt vagyok ÉN, parányi porszemed.
Engem is Te teremtettél:
a karjaim, lábaim, fejemet, szívemet.
Mily kicsiny része vagyok a mindennek,
és ím, ÉN mégis ellenállok Neked.

Mert hiába vagyok gyenge és erőtelen,
a lábam arra visz, amerre diktálja ÉNem.
És hiába érzem, hogy hallgatnom kell,
ha ÉNem azt mondja: - Beszélj nyelvem!
És érzem, mikor Lelked kér: - Most beszélj!
De bizony, a szám hallgat, csendre inti az ÉN.

Uram, itt vagyok ÉN, apró porszemed.
Kérlek, könyörülj, formálj,
hogy ÉN is engedni tudjak NEKED!

Minden Jézusért kiállt...

Ha kinyitom a szemem s az ablakon kinézek
üdvözlöm a mát, mely, Jézusért kiállt!

Elnézhetnék mellette,
de nem tehetem, mert
minden ki nem töltött perc amely elszállt,
egyre fájdalmasabban, Jézusért kiállt!

Kutatok mindent, hogy, hogy tehetném jobbá?!
És el kell mondanom, hogy járja
mindenki azt az utat melyen Ő jár,
és folyamatosan minden lélegzet
Jézusért kiállt!

Add Neki a múltad,
mert, ha még nem is akarod felismerni,
de a tekintetedben a mulasztás
hangtalanul is, Jézusért kiállt!

Elmondanám még egyszer,
KÉRLEK, egy kis időt még a sokból,
hiszen Ő már annyit várt,
s a te szíved mégsem Jézusért kiállt?

Elfogad, és meggyógyít,
vigasztaló karjába zár,
melyet a kereszten kitárt!
Mert, ha sokszor nem is veszem észre,
de Jézus értem kiállt!

Gyere velem te is, ezt az
egyet megbánni nem kell,
s hallgasd majd, hogy
nem vallottál kárt!
A te igened is : Jézusért kiállt! RK

1b---Hála
Uram, köszönöm Neked ezt a napot, most is mindenért hálát adhatok.
Köszönöm, hogy megtartottál, Igédben utat mutattál.
Köszönöm a hitet, erőt, mindig időben érkezőt.
Köszönöm, hogy csendet kapok, ha Előtted leborulok,
köszönöm, hogy megtehetem, mert kezedben van az életem.

Egyre felszabadultabb lettem, és már nem aggódtam külső megjelenésem vagy
társasági helyzetem miatt. Krisztus szeretete által átformálva sok
barátot kaptam, s közben önmagam maradtam.
Imádság: Istenünk, segíts bíznunk benned, hogy céltudatosak és
megfelelő önbizalommal rendelkezők legyünk. Ámen.

 Istenem!

Megvigasztaltad tépett lelkemet,
Megújítottad fáradt léptemet,
Bátorítottad gyönge gyermeked -
Köszönöm, hogy élhetek!
Hogy a bajok közt is boldog lehetek,
Hiszen Te akkor is ott vagy énvelem!
Bár nincsen erre semmi érdemem:
Biztos kézzel tart: a Kegyelem!

2a---Holnap

Amikor felhő borítja a napot, és nagyon sötéten látod a holnapot.
Tudd, az Úr kezében van életed, erőd, bölcsességed Tőle kérheted.
Mit keze ad, az jó nekünk, így formálódik hitünk, s életünk.

5a---Próbában
Peregnek a szavak.
Gyilkos, pusztítani akaró szavak...
Árad a gyűlölet,
Mintha nem is ember mondaná,
Megsemmisítő, kegyetlen a pillanat.

Hogy lehet a szó ilyen igazságtalan?
A vád ennyire képtelen?
A harag, a gyűlölet pusztító özöne,
A mocsok, a sár irtózatos tömege
Földre dönt. Szívem szinte
Megállni készül, sír bennem a döbbenet:

Miért? Miért?
A síri, bénult csöndbe éles
Fényként hasít a felismerés:
Még élsz!
Ezért támad a sátán hada gonoszul reád!
Ezért akar elönteni a gyilkos ár!
Mert Isten irgalmas keze tart még!
Mert élsz még!

A bús kétségbeesés lázadása
Hálára változik át;
Elcsitul a fájdalom...
Ágáló szívem alázatosan
Hajlik lábad elé:

Köszönöm, hogy megtartottál!
Hogy így is megtartottál!
Hogy nem vesztem bele
Az úttalan sötétségbe,
Hogy nem szédültem bele
Az irtózatos mélységbe!
Hogy napról-napra új erőt adtál,
Hogy eddig még életben megtartottál

 5b---Reményik Sándor

KEGYELEM

Kegyelem Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, eget ostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.    

Istentisztelet szeretet nélkül

A nyelveken szólás a korinthusi gyülekezetnek igen sokra értékelt kegyelmi ajándéka volt, mint Isten imádásának a legfeltűnőbb formája. Istentiszteleten gyakorolták. És aki nyelveken szólt, meg volt győződve arról, hogy nem embereknek szól, hanem Istennek beszél kibeszélhetetlen titkos dolgokat (l.Kor.14,3).
Ezzel az adománnyal egyébként maga Pál is rendelkezett: “Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni” (l.Kor.14,18). De Pál ennél még többet is elért, hiszen ezt mondja magáról: “Hallottam kimondhatatlan beszédeket” (2Kor 12,4), olyan beszédeket, melyekét csak a mennyeiek értenek. Így, ha valaki, Pál véleményt mondhatott a nyelveken szólás értékéről.
Ezt a kegyelmi ajándékot azonban az öncélúság jellemezte. Az ember csak önmagáért gyakorolta, vele magát építette. És Pál elképzeli azt, hogy valaki az emberi beszédnek a legmagasabb fokára eljutva úgy beszélne, mint az angyalok a mennyben. De ha azt, amit beszél, nem a szeretet által mondaná, hanem beszédében csak magára gondolna, csak a maga hívő önzését, a maga nagyságát, dicsőségét keresné benne, értéktelen lenne. Olyanná lenne, mint a megütött ércdarab hangja, vagy a megpendített cimbalom. Mások számára nem lenne értelme és gyümölcse. A nyelveken szólás vallásos gyakorlatából kimaradt a másik ember. Aki gyakorolta, kegyességének központjába önmagát tette, és nem gondolt a gyülekezet építésére (l.Kor.12,12).
Ma a gyülekezetek istentiszteletének a gyakorlatában nincs benne a nyelveken szólás. De Pálnak a róla szóló tanítása számunkra egy alapigazságot fejez ki: az istentisztelet a másik ember szeretete nélkül értéktelen. Ezért figyelmezteti Jézus azt, aki adományát az oltárra vitte és megemlékezett arról, hogy viszonya az ő atyjafiával rendezetlen, hogy menyen el előbb és béküljön meg az ő atyjafiával (Mt.5,23-24).
Van olyan önző vallásosság, mely az Istent csak a maga számára igényli. Egész lélekkel keresi az Istent, de csak azért, hogy a saját üdvösségét megtalálja, külső és belső szükségeire segítséget kapjon. Ez a vallásos ember önzése, mely Krisztus evangéliumát hatástalanná teszi. Az Istennel való kapcsolatunkból nem lehet kihagyni a másik embert, a testvért. Az evangélium tanítása szerint: Nincs Atyánk testvér nélkül. Mert Isten a legnyomatékosabban éppen a vallásos embernek mondja: Urad és Istened vagyok, de úgy, mint a te testvérednek Ura és Istene. Istent nem igényelhetem csak a magam számára. Ezt tették a farizeusok: “Jaj néktek farizeusok, mert tizedet adtok a köményből, és ami nehezebb, az irgalmasságot elhagyjátok” (Mt.23,23). Az igazi kegyesség a két nagy parancsolatban áll előttünk, az Isten szeretete az ember szeretetétől elválaszthatatlan. Erre utal a próféta: “Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja, hogy pitvaraimat tapossátok. Pártoljátok az özvegyek és árvák ügyeit” (Ézs.1,12.17).
Sok bibliaolvasó ember nem tudja, hogy Jézus az utolsó vacsora alkalmával megmosta a tanítványok lábát.
Evés közben, Jézus tanítványai körében rabszolgamunkát végez. Alacsonyabbrendű munkát, mint a zsidó rabbik tanítványai, akik megmosták a mester lábát, de a mester nem mosta meg az övékét.
A tanítványok Ura és Mestere a lábmosás szolgai munkájával egy eddig érvényes rendet állít a fejetetejére.
“Ha lábaitokat megmosom, ti is kötelesek vagytok egymás lábait megmosni. Mert példát adtam nektek, hogy amiképpen én cselekedtem tiveletek, ti is aképpen cselekedjetek” (Jn.13,14-15).

Istenismeret szeretet nélkül   ---elküldve ---2011—05--09

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból” (1Kor 13, 1-3)

A próféta Istentől kijelentést kap, és ezt hirdeti a gyülekezetnek. Így az általa közölt ismeret a gyülekezet számára felbecsülhetetlen értékű.
Amikor az apostol az istenismeretről beszél, egy a hit általvaló megismerésre gondol. És ismét elképzeli az elképzelhetetlent: valaki olyan próféta lenne, aki minden titkot ismer, eljutna az ismeret legmagasabb fokára, mindent tudna, úgy, mint maga az Isten. Megértené Isten tökéletes kijelentését, belátna Isten titkaiba, és azokat az embereknek hirdetné. De ha szeretet nem lenne benne, írja Pál, szolgálata semmit nem érne!
Az írástudókra azért mondott jajszavakat Jézus, mert ismeretük elszakadt a szeretettől. “Jaj, néktek, mert felemésztitek az özvegyek házát” (Mt.23,14). Pál leveleinek több helyén olvassuk, hogy az ismeretet összekapcsolta a szeretettel. Sohasem csupán tiszta ismeretet közöl a gyülekezettel, hanem a “saját lelkét” is (vö. Thessz.I. 2,4).
Krisztus az ítéletnapján megítéli a szeretet nélküli ismeretet: “Sokan mondják nekem ama napon: Uram Uram! Nem a te nevedben prófétáltunk-e? És akkor vallást teszek, sohasem ismertelek titeket” (Mt.7,22-23). Ezért adja Pál a gyülekezetnek a tanácsot: “Kövessétek az igazságot szeretetben (Ef.4,15).
Az ember életének nagy kérdése, hogy ki ,vagy mi uralja gondolatait, hogy ki van hatással ismereteire. Az Ige beszél a Krisztus uralma alatt álló ismeretről: “Foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre” (2Kor 10,5). „És ebből kivan zárva ,minden az e világgal kapcsolatos dolog, gondolat,tett .”
Gondolatainknak Krisztus uralma alá való helyezése annyit jelent, mint azokat a szeretet szolgálatába állítani. Mennyit szolgálhat Istennek az -az ismeret, melyet a szeretet irányít, amely a szeretetnek szolgál! Amennyit rombolni tud az egyházban a Krisztustól elszakított ismeret, az emberek által, éppen annyit tud építeni a Krisztus által uralt, a szeretetet szolgáló ismerettel megtelt ember.