Őrálló szólj! Ne légy néma, Fújjad jól a trombitát!

Fújjad, hallja minden ember, Az igazság szózatát!

Refrén:

Őrálló, csak fújd a kürtöt, Bátran szólj, ne vesztegelj!

Ints, dorgálj, a mentő szózat Minden szívhez jusson el!

2. Ó, kiálts a tévedőknek: Rossz úton jár lábatok!

Mélység van az utak végén, Melybe majd lehullotok! Refr.

3. Ó, kiálts az igazaknak: Jertek gyorsan menteni,

Mert az éjfél nincs már messze, s nem tudtok segíteni! Refr.

317

Isten szava, terjedj szét, Áraszd el a föld színét,

Hogy mindenütt minden nép Ismerjen meg mielébb!

2. Atyánk teremtő szavát Minden ember hallja hát!

Bűnből adjon gyógyulást, Küzdőknek támogatást!

3. Hirdesd Jézus kegyelmét, Ki a világ bűnterhét

Golgotára fölvitte, Hogy a lelkünk megmentse!

4. A Szentlélek erejét Sugározzad szerteszét!

Ő gyengéden gyámolít, Jó szándékban bátorít.

5. Életige, fény, erő, Minden nép közt törj elő!

Ragyogtasd az üdv jelét, Döntsd meg a bűn éjjelét!

6. Aratásra érett már A fehérlő láthatár.

Isten szava, terjedj szét, Nyerd meg minden nép szívét!

344

Jertek mind, társaim, most a szent munka vár,

Fel tehát, szorgosan, küzdjük meg a csatát!

Ád az Úr mindennap nékünk lelki erőt,

Mesterünk megy elől, híven kövessük Őt!

Refrén:

Tettre fel, szent az ügy, Munka vár mindenütt!

Ó, mily szép győzelem, Jöjj, dolgozzunk, míg jő az Úr!

2. Menjünk megkeresni azt, aki elveszett,

Hozzunk Megváltónkhoz fáradt, bús lelkeket!

Hintsünk mindenüvé lelki fényt, hogy az éj

Távozzon mihamar, múljon el a veszély! Refr.

3. Istenünk nagy kegyét mondjuk el igazán:

Értünk adta Fiát, ki meghalt Golgotán.

Nyitva van már a menny, kész az üdv teljesen,

Melyet oly gazdagon, ingyen bárki vehet. Refr.

442

Lelked lángját egyházadban Éleszd újra, Istenünk,

Hogy a földi küldetésben Jó sáfárként működjünk!

Engedelmes szolgáidként Induljunk, ha Lelked küld,

Mondjuk el, hogy Jézus által Megbocsátasz minden bűnt!

2. Tedd egyházad népét bátor, Érted élő tanúvá,

Hadd legyünk e széles földön Fényt sugárzó lámpássá!

Érjük el a szenvedőket Gyógyító szent Igéddel,

És a bűnben szunnyadókat Az álomból keltsük fel!

3. Lássuk el az éhezőket, Látogassunk foglyokat,

Oldjuk fel a láncra vertet, És szánjuk a hontalant!

Jézus Krisztus hangján szóljunk, Kik már vettük áldását,

Úgy éljünk, hogy példánk által Szent arcát megláthassák!

ISTEN FIAI Bódás János

Odakínáltad-e bal orcád annak, ki megütött jobb feleden?

Ha nem tetted, nem tudod még, hogy milyen a legboldogabb győzelem!

Ha törvény elé vitt galád hamis vád, és te nem hagytad magadat,

de fogcsikorgó daccal védted rongyod, ... még sohasem volt igazad.

Ha egy mérföldre küldtek, s te kettőre nem vállalkoztál szívesen,

e szolgaság szép győztes szabadságát nem ismerted meg sohasem.

Ha nem jutott a szegénynek kezedből se fillér, se kenyér, se víz,

Nábob-kincseid aranygarmadája rejtve maradt előtted is.

Ha nem szereted s áldod azt, ki gyűlöl s halálos csapdát von köréd,

nem ismered a megbocsátás édes, uralkodói örömét.

Visszaütni gonosz is tud, s perelni vámszedőnek is van joga.

Csak szolgalélek zsarnok, s csak az állat fösvény, önző és mostoha.

Az ember több! Légy ember: Isten képe, néked szól a Hegyi Beszéd.

Árassza lényed egy magasabb élet megtisztult szellemét!

Az égbe ereszd gyökered erősen, ne ússz az árral ostobán.

Tedd mindennek éppen a fordítottját, mint amit a világ kíván.

A föld a korcsoké, s a korcs gyáva, hitvány, bárhogy küzd, el kell buknia.

A bölcs szelíden enged a gonosznak, teheti, mert bátor, erős és gazdag,

s király, mert az Isten fia!

-----------------------------------------------

452

Légy Jézus Krisztus harcosa, És bátran állj elő!

Már leng a Kereszt zászlaja, Vár rád a harcmező.

Ne tétovázz tovább, Halld meg a kürt szavát,

Mely bátorító harci jel, Fel, lelki harcra fel!

2. Vedd fegyveredet, s harcba állj, Mint egykor Gedeon!

A bűnnek bátran ellenállj, Az Úr áll jobbodon!

Az égi seregek Mind téged védenek.

A harcban mindig légy erős, Hisz véled küzd a Hős!

3. Csak vidd kereszted válladon, Végig türelmesen!

Ha Sátán rád tör támadón, Jól őrködj szíveden!

A bűntől óvd magad, Légy végre már szabad!

Küzdj hittel, bátran, lelkesen, És vár a győzelem!

4. Vedd föl az Ige fegyverét, Ez biztos oltalom!

Ez megsegít, bármerre mégy, Vízen és szárazon,

Az üdv sisakja véd, Ha bánt az ellenség.

A bűn nyila nem járja át A hit erős pajzsát.

5. Az Úrnak Lelke bátorít, Mint egykor Dávidot,

Hogy bátran küzdj, Ő megtanít jól forgatni kardod.

Nem tart soká a harc, Mindvégig hűn kitarts!…

Fönt Isten adja néked át Az életkoronát.

453

Légy jó vitéze Krisztusnak, Vidd szerte Igéjét!

A szégyent is bátran hordjad Az Ő keresztjéért!

2. Bármily nehéz még itt az út, Vállald a szent munkát,

Míg a kereszt nem éri el Fényes diadalát!

3. Sok vértanú halt Jézusért, S te rózsák közt járnál?

Ők a keresztet hordozták, S te tétlenül állnál?

4. Csak lankadatlan harcold meg A hit nemes harcát,

Hogy végre majd fönt átvehesd Győzelmi koronád!

Dax Tamás.     Úton:

Az útnak vége, holnapig. Kissé halkabb a csend, tudod.
Reszkető szívem benned megpihent: Jézus, a tiéd vagyok.

Sok, mire vágytam egykor, Lobogód alatt kibontott karokkal
Öleltem Igéd; ajkad mosolyát Itta mohó szívem, s énekelte dalát:
Jézus, a tiéd vagyok.

Imám félre szállt, Várva dicső fényt, glóriát..
Hiába. Szavam nem törte át Csended falát, s reszketett szívem:
Jézus, a tiéd vagyok?

Búsan, letörve, gyötrődve kérdeztem. Kerestem szavad minden reggelen:
Hol van glóriám? Kié az én szívem? Régi, bűnös testem fellázadt ellenem,
S gúnyolt: "Jézus, a tiéd vagyok.".

Harag dagadt keblemben:Ily gyenge, erőtlen lennék
A "hitben"? S vadul védekeztem. Ám keserű lett minden tettem.
Minden kegyességemben éreztem: vesztettem. Ki mondaná Jézus, hogy a tiéd vagyok?

Remegtem a színfalak mögött. Minden este műsor. Az áhítat
Csendje csöndben gyilkolt.  Valami végtelen üresség mart belül.
Szavad elveszett, Igéd kipergett ujjaim Közül: Jézus, a tiéd vagyok.

Minden szóba szomjasan fogództam, Egy mosolyért lelkem odaadtam.
De csak ítélet hangzott fejemen. Erőm, büszkeségem romokban.
Már csak könnyeim között suttogtam: Jézus, a tiéd vagyok.

Ott a mélyben, a csendben, Halkan megállt mellettem, s lehajolt:
"Minden reménynél, sikernél, dicsőségnél Többet adok. Az enyém vagy, s én a tiéd vagyok."

AZ ALKALOM… (Szerző: Makovei János)
Beköszönt s nem tér vissza többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik, már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is, Ha a vizet öntené.
És hiába a szomjú föld, Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor Itt volt az alkalom.

Beköszönt, s nem tér vissza többé soha, soha.
De sokszor megkeseredik életed édes bora.
Mert másnak nem töltötted meg – belőle – poharát,
mert küzdelmes életedben nem volt egy jó barát.
Hiába szeretnél – akkor, az már Keserű, nagy fájdalom.
Hiába mosolyognál – akkor nem segíthetsz bánaton.
Hiába fognád remegve – akkor Már a két kezem,
hiába várnád reszkető örömmel, hogy megérkezem.
Akkor – fájó, de nem lehet számodra irgalom,
mert kihullott szívedből ezernyi-sok jó alkalom.
Nyújtsd hát felém kezed, s én cserébe szívem adom.
Szeretni még nem késő, ma még van számodra irgalom.
Istentől kapott minden perced, Egy-egy alkalom.

-----------------------------------------------------

VAN VALAKIM

Van Valakim, Ki megbocsát, ha vétkezik szegény fejem,

s bajomhoz is megérkezik .

Ha messzire elkóborol szegény szívem, szeretete utolér

és visszaviszem oda,ahol testvérszívek vannak velem,

oda, hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim,Ki még soha el nem hagyott,van Valakim,

Ki úgy szeret, ahogy vagyok.

                                               Füle Lajos

   VAGYOK          Dömötör Tibor

Ti voltatok és lesztek, jelent, jövőt kerestek.

Emlékeztek a múltra, vágyakoztok az újra,

Én VAGYOK és nem lettem, szeretetet kerestem.

Számomra nincs tér és idő, bennem él a Voltam,

VAGYOK ,és Leszek, mindig élek bennetek.

Isten, Jézus egy VAGYOK, életetek maradok .    

MIÉRT NEM......?

Jézus kérdi:„Mért nem érzed szeretetem árját

mindig, mely megváltott téged, s oly epedve vár rád?

Nem mutatja minden tettem, hogy nagyon szeretlek,

hogy teéretted rabja lettem időnek s a testnek ?

Így életem ember alakban. Kár, hogy még nem érted:

a halált is elvállaltam a Golgotán érted.

Bár te sokszor elfeledtél, más gondjaid lettek,

szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy  én szeretlek!”  Balog Miklós                                                          

---------------------------------------------------

Izrael célponttá lesz Ezékiel 38

Isten népének voltak, vannak és a Biblia szerint lesznek is ellenségei.

Ezek a földi és ezzel párhuzamosan szellemi erők azonban nem támadhatnak

akármikor és akármilyen módon az Úr gyermekeire. A bűn következményeként

van bizonyos hatalmuk, lehetőségük az ellenséges erőknek, de

csodálatos módon a mennyei Atya kezében tartja ezeket az eseményeket.

Igaz, hogy ennek összefüggéseit nem érthetjük meg teljesen, mert az Úr

gondolatai és útjai messze felette vannak a mi gondolkodásunknak és terveinknek

(Ézs 55,9–10). A próféciák azért hangoznak el, hogy legalább részben

rálássunk a világ és környezetünk eseményeinek szellemi hátterére, és

tisztában legyünk azzal, hogy a gonoszság nem uralkodhat határtalanul:

van nála hatalmasabb erő.

A Mindenható felfedi még az ellenség jövőbeli gondolatait is: „Abban az

időben rossz gondolataid támadnak, és gonosz terveket fogsz szőni” (10. v.). Nincs

tehát lehetőség a magyarázkodásra, hogy ki miért tette, amit tett. Az ítélet is

igazságos lesz, mert nem lesz egyetlen rejtett gondolat sem. Az Úr megmutatja,

hogy nagy és szent, és sokan megismerik, hogy ki is ő valójában.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy megismerhettünk, és ezzel Isten védelme

alá került az életünk!

-------------------------------------------------------

Erős a hitben Róma 4,13–25

Minden korban szerették az erős embereket. Isten igéje is számos olyan

hősről emlékezik meg, aki különleges erejével tűnt ki a többiek közül. A mai

igeszakaszban Pál apostol egy idős embert állít elénk példaként, akinek az

ereje nem a megszokott módon nyilvánult meg. Ábrahámról úgy emlékezik

meg, mint aki „mindnyájunk atyja”, az Isten ígéretében bízó hívő ember

megtestesítője. Az Úr – emberileg nézve – hihetetlent ígért neki, lehetetlent

kért tőle, kibírhatatlanul sokáig várakoztatta, mindez azonban nem gyengítette

el azt a teljes, őszinte hitet Ábrahám szívében, amire nézve a Mindenható

megáldotta a „föld minden népét”. Lehetünk-e mi is ilyen erős hitűek? Miben

rejlett ennek az idős embernek az ereje?

„Reménység híján is reménységgel hitt.” Testvérem, van-e olyan dolog az

életedben, amiben már régen nem reménykedsz, nem hiszel, de az ige arra

bátorít, hogy higgy és remélj?

„Hitében nem gyengült meg.” Vizsgáld meg a szívedet, kérj segítséget az

Úrtól, akár így: „Hiszek, Uram, légy segítségül az én hitetlenségemben!”

Ha a szívünk el is ítél minket, tanuljunk meg még valamit Ábrahámtól,

és a nehézségek idején hitetlenkedés helyett gyakoroljuk azt, amit ő tett:

„Megerősödött a hitében, amikor dicsőítette Istent”. Kezdjük el most!

----------------------------------------

A támadó seregek ítélete Ezékiel 39,1–20

Azok, akik egész haderejükkel és fölényük teljes tudatával indulnak hódító

útjukra, megszégyenülnek és megsemmisülnek, mert Isten egy idő után

nem engedi, hogy gyalázzák szent nevét (7. v.). A történelem során többször

megismétlődött, hogy a büszke és magabiztos hódítók teljes kudarcot vallottak.

Aki a Mindenható ellenségévé válik, mindenképpen a vesztébe rohan.

Nincs nagyobb erő és hatalom Izrael Szentjénél, mert egyedül neki van joga

igazságosan ítélni és elhozni ránk tetteink következményét. Góggal nem történik

más, mint amit saját maga választott. Isten népe ellen támadt, ezért magával

az Úrral kerül szembe. Látszólag egy gyengébb népet támadott meg. A

valóságban pedig Isten ellenségévé vált, mert népére tört rá. Az eredmény

katasztrofális. A teljes sereg pusztulása.

Mindenki vétkezett, és híjával van Isten dicsőségének (Róm 3,23). Ellenben

nem szükségszerű a bűnben maradni és ezzel együtt bűneink következményét

elszenvedni. Isten választási lehetőséget kínál Jézus Krisztusban,

hogy megbékéljünk vele. Ragadjuk meg a mai napon is ezt az esélyt, hogy az

Úr gyermekeiként és az ő védelme alatt élhessünk! Éljünk az ő dicsőségére és

ne a szégyenére!

Szüntelen kapcsolat az Úrral

„Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez!”

Zsoltár 42:9.

De sokszor hallom: Nem tudok aludni! Nem jön álom a szememre! Elalszom és egy óra múlva már teljesen éber vagyok – és többé nem jön álom a szememre.
Gondolhatod, melyik korosztályhoz tartozók panaszkodnak így?! A zsoltár írója sem lehetett már fiatal, amikor ezeket a gondolatokat leírta. Nem tudott aludni.
De aztán rájött valamire: Amikor csendben fekve énekelni kezdett – akkor megnyugodott. És amikor hálaimát mondott a menny Istenének – békére lelt. Aztán már el is felejtett panaszkodni. Hiszen az éber órákat – ágyában fekve – énekléssel és imádsággal töltötte. S érezte, hogy nincs egyedül.
A világegyetem Ura vele együtt virraszt és újabb és újabb dalt ad szívébe. Ne légy szomorú az álmatlan órák miatt! Kezdj hálaénekbe és hálaimába. Elröpül az éjjel! És boldog lesz szíved!
Ha ismered ezt az éneket, máris elénekelheted!

Refrén:
Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám, Uram,
Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám.

1. A nap lemegy nyugaton,
Angyal szeme vigyáz rám, Uram,
Eltölt teljes nyugalom,
Angyal szeme vigyáz rám.

Refrén:
Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám, Uram,
Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám.

2. Lepihenek csendesen,
Angyal szeme vigyáz rám, Uram,
Reád bízom életem,
Angyal szeme vigyáz rám.

Refrén:
Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám, Uram,
Éjjel, nappal Angyal szeme vigyáz rám.

---------------------------------------------------
Tükröm, tükröm...

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”  Korinthusiakhoz írt első levél 13:12

„Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb a vidéken?” - hangzik a kérdés egy mindannyiunk számára jól ismert mesében. A tükör fontos szerepet játszik az emberek helyes önképének kialakulásában, de túlzott használata hiúságuk táplálójává válhat. Manapság nincs ház tükör nélkül, s talán egyikünk sem indul el ma reggel anélkül, hogy tükörbe nézne.

Nem így volt ez régen. A tükör a régi időkben különleges luxuscikknek számított. Feltalálása előtt a víz sima felülete töltötte be valamelyest a szerepét. Az ókori Keleten használt első tükrök voltaképpen ezüstből, rézből, majd bronzból készült fényesre csiszolt lemezek voltak. Ezek a tükrök csak újkorukban, viszonylag rövid ideig mutattak tiszta képet. A levegővel érintkezve ugyanis igen hamar oxidálódtak és fokozatosan elhomályosodtak. Nagy értékük miatt azonban még így is mindaddig használták őket, ameddig teljesen tönkre nem mentek. Ilyen tükörre kell gondolnunk tehát, amikor ezt az igét olvassuk.

Isten azt mondja, hogy a mi gondolataink nem az ő gondolatai (Ésaiás könyve 55:8). Ugyanígy elmondható ez a mi látásunkról is. Mi teljesen más szemszögből, sokkal homályosabban látjuk a velünk történő és körülöttünk végbemenő dolgokat. Olyan ez, mintha régi, oxidálódott tükörben próbálnánk megvizsgálni külsőnket. Sokszor méltatlankodunk, hogy miért történt valami úgy, ahogy történt: miért nem szabadított meg Isten egy balesettől, miért ért bennünket ilyen súlyos betegség, miért van annyi meg annyi igazságtalanság életünkben?

Ez az ige azt mondja, hogy a mi látásunk homályos, ismeretünk pedig töredékes, akár egy régészek által megtalált agyagtábla.

Nem látjuk a teljes képet. Legfeljebb találgathatunk, hogy miért engedett meg Isten bizonyos dolgokat életünkben, de a dolgok valódi oldalát, a teljes képet nem láthatjuk meg, legalábbis még nem.

A jó hír ma reggel az, hogy nem maradunk örökre a homályban. Istennek terve van velünk és tartogat számunkra egy „akkor”-t, amikor kitisztul előttünk minden, megértjük a látszólag érthetetlen dolgokat, és mindent az Isten szemével látunk majd.

Addig is, míg ez az „akkor” bekövetkezik, ne feledjük, hogy a szeretet Istene tartja kezében életünket, és a ködben, a homályban is ott van mellettünk.

Erőtelen a test

 „Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”

Máté evangéliuma 14:38 

"A tanítványok önmagukban bíztak. Nem pillantottak fel a hatalmas Segítőre, ahogy az Úr tanácsolta nekik. Így, amikor az Üdvözítőnek legnagyobb szüksége volt részvétükre és imádságaikra, akkor álomba merülten találta őket. Még Péter is aludt. 

János, a szerető és szeretett tanítvány, aki Jézus keblére hajtotta fejét, szintén aludt. Jánost, Mestere iránt érzett szeretete ébren kellett volna, hogy tartsa. Komoly imádságának össze kellett volna vegyülnie azzal az imádsággal, amelyet szeretett Üdvözítője mondott el legnagyobb gyötrelmei idején. A Megváltó az egész éjszakát tanítványaiért mondott imádságokkal töltötte el. Imádságaiban azért könyörgött, hogy tanítványainak hite ne valljon kudarcot. Ha Jézus most újra feltette volna Jakabnak és Jánosnak azt a kérdést: "Megihatjátok-e a pohárt, amelyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?" bizonyára nem merték volna azt felelni neki: "Meg" (Mt 20:22). 

Jézus hangjára a tanítványok felébredtek, de alig ismerték meg Urukat. Arcát megváltoztatta az átélt szenvedés. Jézus ezzel a kérdéssel fordul Péterhez: "Simon, alszol?" Nem bírtál egy óráig vigyázni? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen" (Mk 14:37-38). A tanítványok gyengesége felkeltette Jézus részvétét irántuk. Krisztus félt, hogy nem lesznek majd képesek kiállni a próbát, amelyben részük lesz elárultatása és halála idején. Nem dorgálta meg őket, hanem azt mondotta nekik: "Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok" (Mk 14:38). Még szörnyű szenvedései közepette is igyekezett mentséget találni gyengeségükre: "A lélek ugyan kész, de a test erőtelen" (Mk 14:38)."

 -----------------------------------------------------

S.O.S.

"Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják és eltapossák az emberek."

Máté evangéliuma 5:13

Valami hiányzik világunkból, és ez a hiány az élet valamennyi területére kiterjed. Hiány, amit nem pótolhat semmi. Soha nem élhetsz meg teljes, szívből fakadó, tökéletes ünnepet, mert valami mindig elmarad, valakik már soha nem koccintanak veled a családi asztal körül, valakinek többé már nem ünneplitek a születésnapját.
Zűrzavar, értetlenség, és egy örökké betöltetlenül maradt vágy valami után. Egy íz, amire éhes minden ember, egy íz, ami eltűnt ebből a világból. Sótlan ez a hely, sótlan minden. A Föld nagy vendégségéből hiányzik Isten és a szeretet íze, így pedig a feltálalt ételek élvezhetetlenek. Sóra van szükség.

Isten ma reggel arra hív, hogy vigyél ízt a környezeted életébe. Vidd el Isten és a szeretet ízét azok közé, akik már teljesen elfelejtették, milyen is az valójában. Isten ma reggel arra kér, legyél só! Vegyülj el az emberek között, és vidd el nekik Isten ízét, vidd el hozzájuk a szeretet aromáját.

Mától fogva küldetésed van! Meg kell sóznod a világot. Be kell mutatnod, hogy milyen Isten, milyen az ő szeretete. Mondj kérlek magadban egy egyszerű fohászt a mindenség Urához, hogy tegyen téged a világ ízesítőjévé, hogy át tudd adni az embereknek Jézust, akinek a jelenlétét naponta megtapasztalod. Imádkozz kérlek azért, hogy együtt valóban meg tudjuk sózni a világot!

---------

Zsoltárok 18. (1-25)

Csodálatos szabadulásért való hálaadás és Bizalom Istennek erős segedelmében.

Győzelmi ének (lásd II.Sámuel 22. szinte szó szerint egyezik). Dávid korából a király lelkületét sugározza. Mózes és Józsué után méltán érdemelte meg a szolgáló király, Dávid a „Jahve szolgája” jelzőt. Ez a zsoltár is annak a rajza, hogyan tudott mindig Isten akarata előtt meghajolni, szövetségében élni, alázatos eszköze lenni, minden sikert neki tulajdonítani.

A zsoltár Isten sorozatos győzelmeinek a magasztalása.

Két része: 2-30 vsz: Isten által nyújtott segedelem; 32-50. vsz: Isten dicsőítése hűséges szabadítása megbizonyításáért.

2-3. vsz: dicsőítő szavak. A zsoltáros himnikus szavakkal magasztalja Istent, aki a győzelmet, szabadítást biztosította.

„Szívből szeretlek ó Jahve”: Ez az érzés, gondolat hatja át az egész szoltárt.

4-7. vsz: Jahve minden veszedelemből megszabadít. Ellenség, elvetemedett ember nem tudja megrettenteni a zsoltárost, mert Jahve szövetséges Isten, aki a Seol ajtajából is kiszabadít, aki szereti őt és meghallgatja.

8-16. vsz: Isten megjelenésének leírása. Isten megjelenik: A természet erői összeomlanak, az ég lehajlik, a föld reng, a víz zúdul, a föld alapjai is eltűnnek, dörgés, villámlás, emésztő tűz, sötétség kavarognak, miközben Isten szelek szárnyán suhan át.

17-20. vsz: A megjelenő Isten szabadítást hoz. Üdvtörténeti tény: Isten jövetele szabadítást hoz a szövetségben élőknek. A többiek (hatalom bitorlói, a nyomorgatók) emléke is kivész.

21-25. Isten mindig hűséges szövetségéhez. Isten számon tartja a kegyest, aki megőrzi útmutatását, aki kerüli a bűnt (mint a zsoltáros is).

Napi gondolat:

„Szeretlek Uram, én erősségem” (Zsoltárok 18:2)

Könnyen kimondható szó: Szeretlek. A zsoltáros az életébe visszatekint, felsorolja magában, mennyi mindent átélt már. Ellenség életére tört és megszabadult. Harcokban győztes volt. Ha Dávid életét megnézzük, akkor utólag tényleg lehetett látni a szabadítást, de amikor azokat átélte, az kínkeserves szenvedés volt. Fia hátba támadta, el kellett menekülnie idegen földre, ahol az ottani királyok támadtak rá.

Ezekben a harcokban, szenvedésekben: „szeretlek Uram”, mit is jelent? 1. Dávid a szenvedések közepette is az Urat hívta segítségül. 2. Meglátta életébenIsten jelenlétét, 3. A szabadítás az Úré – hirdeti.

Szeressük a mi Megváltó Jézus Krisztusunkat, tudjuk az élet terheiben segítségül hívni, Lássuk meg életünkben az Ő jelenlétét, mindenkor hálaadással legyünk felé. Ámen.

Imádság:

Szabadító, megváltó Istenünk! Az élet súlya alatt roppanunk össze sokszor és már csak arra vágyunk, hogy minden csendesüljön el körülöttünk.

Kérünk, add a Te csendességedet, melyben hozzád tudunk szólni. Nyisd meg szemeinket a látásra, hogy küldetésünkben soha nem hagysz el. Adj erőt, hogy soha ne feledkezzünk meg a Te szabadításodról. Szeressünk Téged Jézus Krisztusunk. Ámen.

-----------------------------------------------

NOVEMBER 17. Kereszthordozó igaz szolga 2Korinthus 11,16–33 Az igeszakaszban egy kikényszerített dicsekvésről van szó, amit Pál apostol el akart kerülni, de a korinthusiak érdekében mégis vállalt. Arra kér- te a korinthusiakat, ha másoktól elfogadják az ilyen dicsekvést, akkor tőle is fogadják el. Felveszi a versenyt ellenfeleivel, de tudja, hogy ezzel nem segít az olvasóin olyan tekintetben, hogy közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz. „Amit mondok, nem az Úr szerint mondom.” Ezért nevezi esztelen dicsekvésnek. Mégis arra szeretné ezt használni, hogy elnémítson némelyeket, akik dicsek- szenek, és azokat figyelmeztesse, akik könnyen zsákmányul esnek az alaptalanul dicsekvőknek. Az apostol származásával, elhívásával, szolgálatával dicsekszik, amivel az álapostolok is dicsekedtek. Az apostol dicsekvése azonban más irányt vesz, és olyasmiről kezd el beszélni, amiről ellenfelei nem beszélhettek. Be- számol szenvedéseiről, bántalmazásai hosszú soráról, nélkülözéseiről és meghurcoltatásairól. Egy kereszthordozó, igaz szolgához méltóan, a mások- tól okozott szenvedések mellett még szívén viselte a gyülekezetek és az egyének sorsát is.  Győzelem imádság által 2Mózes 17,8–16 Isten népének körülményes pusztai vándorlásáról szól az igeszakasz. A vándorlás során, amikor megoldódott egy probléma, nyomban ott volt a másik. Ha nem volt vize a népnek a pusztában, Mózes által megoldotta az Úr: vizet fakasztott a sziklából. Újabb problémával találta szemben ekkor magát Izrael: „Eljött Amálék, és megtámadta Izraelt Refidimben” (8. v.). Mózes harcra szólítja fel Józsuét, hogy válaszon ki férfiakat, és ütközzön meg Amálékkal. „Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.” (9. v.) El- kezdődött a harc, és míg „Mózes felemelte kezét, Izrael volt erősebb, amikor le-eresztette a kezét, Amálék volt erősebb” (11. v.). Mózes kezei elfáradtak, és egy kőre ülve, két oldalról Áron és Húr tartották a kezeit egészen naplementéig. Józsué pedig legyőzte Amálékot. A felemelt kéz Isten hatalmának és a tőle való függésnek volt az elismerése, csak így arathattak győzelmet. Nekünk is sok harcunk van a testtel, melynek jelképe Amálék. Meg kell küzdeni vele, és ebből a történetből meg- tanulhatjuk, hogy a győzelem imádság által van.

JERTEK ORSZÁGOMBA!

Ha az Emberfia eljön,

Trónol fönn egy fényes felhőn.

Odarendel minden népet,

Elkezdődik az ítélet.

Úgy tesz akkor, mint a pásztor,

Mikor kecskét s juhot számol:

Balra indul mind a kecske,

A juhok meg jobbra tőle.

Szava zeng és karja mozdul,

Minden vétek fényre tárul.

Aki hajlott itt a bűnre.

Távozik az örök tűzre.

De ki szent volt, kegyelemből

Drága hangot hall a mennyből:

Országomba, jertek, várlak

Áldottai az Atyának!

         Gerzsenyi Sándor

Máté 25. – Ma

Mert éheztem, és nem adtatok ennem,

szomjúhoztam, és nem adtatok innom!

Jövevény voltam itt, elhagyatott, árva,

bezárt ajtókon kopogtató vándor,

rongyos és ruhátlan, irgalomra várva.

Betegen feküdtem és nem látogattatok,

fogságban sínylődtem, s mind elhagytatok,

nem törölte senki verejtékem, könnyem,

harminc ezüstpénzért eladtatok engem!

Szívemet od’ adtam: vittétek keresztre...

Emberek, ó, miért nem fogadtatok be?

Nem jöttök hozzám, hogy életetek legyen!

És ama napon majd így kérdeztek engem:

Uram, mikor láttuk, hogy itt jártál nálunk,

éheztél, szomjaztál, igényelted házunk?

Mikor voltál beteg, fogoly vagy ruhátlan?

S nem tudjátok, hogy én naponként ott jártam

a kérő vándorral együtt kopogtattam...

S ha elhaladtatok egy könnyes szív mellett,

bizony mondom néktek, énvelem tettétek!

Ha kemény szívetek nem buzdult a jóra,

nem számíthattok ti akkor irgalomra.

Oláh Lajosné, 1980 április (Ige és élet c. kötetből)

NYOMKERESÉS   

Az eke szarvára vetettem kezem,

és nem kívánok hátranézni, Uram,

csak előre, a barázdák során,

hogy a nyomodon vezessen utam.

Ha kell, sírva is vetni a magot,

hogy vigadozással arassak majd,

de azt se bánni, hogyha más arat,

és megelőzni mosollyal a bajt...

Szeretném meglátogatni a foglyokat,

és fölvidítani a betegeket,

hogy azt mondjad Te ama nagy napon Uram,

hogy mindezt megtettem - Veled!

           Lukátsi Vilma

Egyre több a vészjel

Egyre több a vészjel, jön a végidő!

De figyelsz-e erre, nyugvó ébredő?

Ébreszt-e ez benned mély bűnbánatot,

vagy semmibe veszed Őt, ki alkotott?

Egyre több a vészjel, jön a végidő,

nyoma látható már, érzékelhető.

Holnaptól is félsz tán, mit hoz majd reád,

s félelem – tőrként – járja szíved át.

Egyre több a vészjel, jön a végidő-

Talál-e hitelt a figyelmeztető

árvíz, földrengés és gyilkos éh-halál?

Jaj annak, kit Jézus készen nem talál!

Egyre több a vészjel, jön a végidő.

Hogyan készülsz rá, te hívő, kétkedő?

Jöhet a nagy Bíró, reggel, estelen,

ítélni fog akkor minden emberen.

Pecznyik Pál (Vár az atyai ház c. kötetből)

AKKOR 

Máté 24:30

Feltűnik majd az Ő jele

és sírni fog a föld bele.

A hívő, mert örül a lelke,

a hitetlen, mert nem szerette.

A lagymatag, a lágymeleg

Ó, hogy remeg, ó, hogy remeg!

S Ő, számadásra jött ítélő,

méri a lelket, hogy mit érő?

A tiedet, az enyémet, minket,

keres benne szent, égi kincset.

Akkor… kitárod lelked álmát,

és lengeted győzelmi pálmád!

Akkor… szomorún mondod: nincsen,

sose kerestem égi kincsem…

Akkor… gyáván, rettenve kéred,

- Uram, szeretni foglak Téged!

Akkor… késő! - Ma nem! Sietve

bízd csak magad égi kezekre!

S ha feltűnik jele az égen,

lelked áldassék, seregében!

   Kárász Izabella   "Fényből fényességet" 197.