Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts, ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél.                                                                                                    tyát hívtál elestem, embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben.

Hittél a könnyű szóknak, fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez.

Vagy vess el minden elvetést, még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.

--------------------------------

-HINNI TANÍTS--
Jézus, Te égi szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant a föld színén!
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom, Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!
Míg Ő tart karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, Mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet, Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Alázattal tele, Hadd merüljek bele;
Hisz idegenben jár Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem;
Míg a homályon át, A lelkem otthonát,
Világosságodat Elérhetem!

Konfucius, Buddha, Mohamed és  Jézus Krisztus,-

Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén:

“Mély verembe estem, minden erőmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült. Arra jött Konfucius és így szólt: Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben. Ezt tudom! ?kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat. Konfucius azonban mit sem törődve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül. Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha volt. Keresztbefonta karját és azt mondta: Fiam, ha te is keresztbefonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külső körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat. Sietős léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett. Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörűségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg. Aztán ismét hangot hallottam. Fiam! Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a veremből és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyeződött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt: Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megőrzöm lábadat az eleséstől.”

Ezért lettem én – így mondta a kínai- Jézus követője

A hírlapárus üvölti a történteket
De nem figyelhetsz rá
Egy lány, ki a blúzában feszeng
Rád néz, és elrabolja a szíved
Ha lottózol akár négy autót is vehetsz
De gyárkéményen át, elszáll minden amit tehetsz
Valamit vár, füstbe ment tervek helyett.

Ne hazudj nekem,
Hogy egy randevú nem lendíthetne már az életkedveden
Ne hazudj nekem
Mint tiszta forrás úgy tör fel, az igazság a réseken

A népstadionban Elefántcsontpart vezet
Dübörög a lelátó
Taszigál a felbőszült tömeg
Feldönt egy hirtelen löket
A körhintában szorosan fogják kezed
Nem billenhetsz át
Mert ők a felhők felett
Másnak bérelnek helyet

Ne hazudj nekem
Hogy egy randevú nem lendíthetne már az életkedveden
Ne hazudj nekem
Mint tiszta forrás úgy tör fel, az igazság a réseken
Gitárszóló ::Ne hazudj nekem....

---------------------------------

                             

ARATÁS.
 
Fönt tiszta kék világ És forró nyári fény,

Alant arany-kalász Gazdag sík tér’ ölén.

  Fölzeng a’ hangos ércz, Növény rendekre hull,

Munkában izzadók’ Édes jutalmául. -

 
Jövőmbe bíztató Reményt vetettem én;

Ha majd fölsarjad-e Jövőmben a’ remény.

  Nem kél-e nézetim Elébe sorsvihar,

Mit el nem téphetne,  A’ gyáva földi kar.

 
Borult az ég, özön Zápor szakadt alá,

Villám ropogva húllt  A’ tért belángolá.

  Reszketve rótta fel Munkás a’ vélt csapást,

‘S ím áldva látja a’ Kiállott izzadást.

 
S’ hol csak szűken vetett  A’ kímélő marok:

Most kévét hordanak  A’ duzzadó karok. -

  Csak keljen a’ remény’ Magvából munkabér,

Tűrök veszélyt, vihart Mit rám sors’ átka mér.

 
Tűrök fagyos telet ‘S földégető nyarat,

Mert égmalasztot a’  Csöndes tűrés arat! -

-----------------------------------

ÉRDEKES..…                            Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescoba mész.                                                                                                                                     Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.                                                                                                           Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.                                                                                                                          Érdekes, hogy amikor imádkozunk semmi nem jut eszünkbe, de ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.                                                                                                                     Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben panaszkodunk.
Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.
Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban levő székekért megy a versenyfutás.
Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.
Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.                                                                                                                                              Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.
Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként, de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják, mielőtt továbbküldenék.
Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?
Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!
Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy hisznek-e egyáltalán valamiben.
Érdekes?…. Szomorú.

----------------------------

E. Isenhour: Add tovább.

Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.
Ne feledd a másik fájdalmát. Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó, vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet. Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.
Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.
Ha Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.

--------------------------------------

Párbeszéd a réten.
– Hol vagy, Uram? – Itt vagyok.
– Nem látlak, Uram! – Nyisd ki a szemed!
– Nyitva van. – Akkor nézz körül!
– Azt teszem, Uram. – És mit látsz?
– Fákat, virágokat, napfényt, röpke madarakat, tarka szárnyú pillangót, a távolban kéklő hegyeket.
– És mit hallasz? – A szellő suhogását, a madarak énekét, a távoli csendet.
– És mit érzel? – Puha meleget, a fű illatát, a szél simogatását. Békességet.

–        Látod, ez mind Én Vagyok!

–        -----------------------------------------------