A magasabb mérce Máté 5,31–32
Isten mércéje magasabb, mint az emberek
mércéje. Az emberek mércéje
szerint ma is nagyon hamar és könnyen
elválasztják a házasfeleket egymástól.
Az Úr Jézus a házasság védelméért beszélt úgy,
hogy figyelembe vette a
házasfelek érdekeit is. Az elválás nem
megengedett, paráznaság esetét kivéve,
és az új házasság, ami létrejön,
házasságtörésnek számít. A paráznaság
bűne magába foglal minden illegális szexuális
kapcsolatot, amit a hetedik parancsolat
tilt. Ha valaki elköveti ezt a bűnt, ezzel
megszegi a házasságkötés
fogadalmát, és vétkezik Isten törvénye ellen.
Ha a Biblia tanítását figyelembe vesszük, Isten
magasabb mércéje a megbocsátás
és a szeretet. „A szeretet
türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a
szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem
viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel
a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent
elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor
13,4–7)
-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,,,,--,,
El
nem fogyó irgalom Jeremiás siralmai 3,1–24
Milyen jó, hogy Isten nemcsak haragszik, hanem
irgalmas is! Isten nemcsak
büntet, de kész segíteni azokon, akik bajban
vannak. A jerikói vakokat
el akarták hallgattatni, de ők még hangosabban
kiáltották: „Uram, Dávidnak
Fia, könyörülj rajtunk!” (Mt
20,30–31) Jézus nem ment el mellettük úgy, hogy
ne segített volna rajtuk. Megszánta őket, és
szemeiket megnyitotta, hogy lássanak.
Jelenlegi körülményeink bármennyire is
elkeserítőek legyenek, nem
szabad elfelejtenünk, milyen irgalmas Istenünk
van! A helyzetünk sokkal
rosszabb is lehetne, mert nagyon sokszor
tapasztalhattuk, nem azt kapjuk,
amit érdemlünk. „Szeret az Úr,
azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” (22.
v.) Az a felismerés, hogy Isten irgalmának még nincs vége, a reménységet táplálja
bennünk. Lelkiállapotunk vagy helyzetünk megváltozhat,
a sírást és elkeseredett lelkiállapotot
felváltja a hálaadás. „Az Úr az én
osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne
bízom.” (24. v.)
Legyen hitünk és bátorságunk az Úrhoz jönni
úgy, ahogy vagyunk, hogy
ez történjen velünk is!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-
„Nehogy megkísértsen a sátán!” 1Korinthus 7,1–6
Ma is nagyon időszerű az, amit az apostol írt a
korinthusi testvéreknek.
Lehet hallani olyan házasfelekről, akik nem
adják oda magukat egymásnak.
Megtörténhet ez, amikor harag van a házasfelek
szívében, nem akarnak megbocsátani egymásnak, vagy túl elfoglaltak, hogy időt
szánjanak egymásra.
Ne felejtsük el, hogy az alkalom szüli a bűnt!
Számításba kell vennünk a sátán
szándékait, amelyek nem ismeretlenek előttünk.
Nem szűnik meg kísérteni
Isten gyermekeit, hogy ha lehet, valamiképpen
vétkezzenek. Ha a házasfelek
megadják, amivel tartoznak egymásnak, ez már
egy jó lehetőség, hogy
ne essenek azokba a bűnökbe, amelyekkel a sátán
kísérti őket. Ha a házasfelek
mégis megvonják magukat egymástól, közös
megegyezéssel kell tenniük,
egy bizonyos időre, hogy még több idő jusson az
imádkozásra.
A kísértés még nem bűn, de bűnné válhat, ha
engedünk neki. Az egyik
mondás szerint „azt ugyan nem akadályozhatjuk
meg, hogy a madár átrepüljön
a fejünk fölött, de azt már igen, hogy fészket
rakjon a fejünkre”! Tegyünk
meg mindent, ami rajtunk áll, hogy ez soha ne
történjen meg velünk
A
megtérés a legjobb út Jeremiás siralmai 3,34–48!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Isten az ő igéje és Szentlelke által változást
akar kimunkálni az életünkben.
Nem szűnik meg azon fáradozni, hogy jó belátásra
bírjon minket.
„Vizsgáljuk meg útjainkat” – szólít fel az ige.
Olyan utakat járunk, amelyekbe
beavatjuk az Urat, vagy nem törődünk vele? A
helyzetünk, amibe azáltal
jutottunk, hogy nem figyeltünk az Úrra, egy jó
lehetőség lehet, hogy elgondolkozzunk.
Nagyon fontos, hogy beismerjük, elismerjük
vétkeinket az Úr
előtt, és megnevezzük azokat. A sírás is nagyon
fontos, de nem az önsajnálat
miatt, hanem azért, mert bánkódnunk kell
bűneink miatt, amelyekkel megszomorítottuk az Urat. „Ha
megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és
megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) A gondolkozás
megváltozása után változik meg az életünk. A bűnt bűnnek látjuk, elítéljük, nem
akarjuk tovább azt az életet folytatni, és az
Úr jelenlétében új felismerést és
látást kapunk. „Uram, mit akarsz, hogy
cselekedjem?” – kérdezte Pál, miután
találkozott a feltámadt Jézussal.
A megtért ember kész engedelmeskedni az Úrnak,
és hálából, szeretettel
szolgálja őt.
