Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts, ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél.                                                                                                    tyát hívtál elestem, embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben.

Hittél a könnyű szóknak, fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez.

Vagy vess el minden elvetést, még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.

--------------------------------

-HINNI TANÍTS--
Jézus, Te égi szép, tündöklő fényű név,
Legszentebb itt alant a föld színén!
Benned van irgalom, Terólad zeng dalom,
Erőd magasztalom, Ragyogj felém!
2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!
Míg Ő tart karjain, hű Mestered!
Elhagynak emberek, Mit árt, ha Ő veled?
Töröld le könnyedet, Jézus szeret!
3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,
Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!
Alázattal tele, Hadd merüljek bele;
Hisz idegenben jár Itt gyermeked!
4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen
Fényedből fénysugár az életem;
Míg a homályon át, A lelkem otthonát,
Világosságodat Elérhetem!

Konfucius, Buddha, Mohamed és  Jézus Krisztus,-

Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén:

“Mély verembe estem, minden erőmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült. Arra jött Konfucius és így szólt: Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben. Ezt tudom! ?kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat. Konfucius azonban mit sem törődve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül. Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha volt. Keresztbefonta karját és azt mondta: Fiam, ha te is keresztbefonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külső körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat. Sietős léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett. Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörűségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg. Aztán ismét hangot hallottam. Fiam! Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a veremből és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyeződött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt: Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megőrzöm lábadat az eleséstől.”

Ezért lettem én – így mondta a kínai- Jézus követője

A hírlapárus üvölti a történteket
De nem figyelhetsz rá
Egy lány, ki a blúzában feszeng
Rád néz, és elrabolja a szíved
Ha lottózol akár négy autót is vehetsz
De gyárkéményen át, elszáll minden amit tehetsz
Valamit vár, füstbe ment tervek helyett.

Ne hazudj nekem,
Hogy egy randevú nem lendíthetne már az életkedveden
Ne hazudj nekem
Mint tiszta forrás úgy tör fel, az igazság a réseken

A népstadionban Elefántcsontpart vezet
Dübörög a lelátó
Taszigál a felbőszült tömeg
Feldönt egy hirtelen löket
A körhintában szorosan fogják kezed
Nem billenhetsz át
Mert ők a felhők felett
Másnak bérelnek helyet

Ne hazudj nekem
Hogy egy randevú nem lendíthetne már az életkedveden
Ne hazudj nekem
Mint tiszta forrás úgy tör fel, az igazság a réseken
Gitárszóló ::Ne hazudj nekem....

---------------------------------

                             

ARATÁS.
 
Fönt tiszta kék világ És forró nyári fény,

Alant arany-kalász Gazdag sík tér’ ölén.

  Fölzeng a’ hangos ércz, Növény rendekre hull,

Munkában izzadók’ Édes jutalmául. -

 
Jövőmbe bíztató Reményt vetettem én;

Ha majd fölsarjad-e Jövőmben a’ remény.

  Nem kél-e nézetim Elébe sorsvihar,

Mit el nem téphetne,  A’ gyáva földi kar.

 
Borult az ég, özön Zápor szakadt alá,

Villám ropogva húllt  A’ tért belángolá.

  Reszketve rótta fel Munkás a’ vélt csapást,

‘S ím áldva látja a’ Kiállott izzadást.

 
S’ hol csak szűken vetett  A’ kímélő marok:

Most kévét hordanak  A’ duzzadó karok. -

  Csak keljen a’ remény’ Magvából munkabér,

Tűrök veszélyt, vihart Mit rám sors’ átka mér.

 
Tűrök fagyos telet ‘S földégető nyarat,

Mert égmalasztot a’  Csöndes tűrés arat! -

-----------------------------------

ÉRDEKES..…                            Érdekes, hogy egy ötezres milyen soknak tűnik, ha elviszed a gyülekezetbe, és milyen kevésnek, ha a Tescoba mész.                                                                                                                                     Érdekes, hogy milyen soknak tűnik, ha egy órán át Istennek szolgálunk, de milyen rövidnek tűnik egy hatvan perces kosármeccs.                                                                                                           Érdekes, hogy milyen hosszú az a pár óra, ha a gyülekezetben vagyunk, de a moziban mindig olyan gyorsan eltelik az idő.                                                                                                                          Érdekes, hogy amikor imádkozunk semmi nem jut eszünkbe, de ha egy barátunkkal beszélgetünk, nincs gondunk a szavakkal.                                                                                                                     Érdekes, hogy ha egy meccsen hosszabbítnak, a közönség lelkesedése határtalan, de ha a prédikáció kicsit hosszabb, a legtöbben panaszkodunk.
Érdekes, hogy néha milyen nehéz akárcsak egy fejezetet is elolvasni a Bibliából, egy bestsellert pedig le se tud tenni az ember.
Érdekes, hogy az emberek a koncerteken meg a meccseken tolonganak az első sorban levő helyekért, de a gyülekezetben a hátsó sorban levő székekért megy a versenyfutás.
Érdekes, hogy egy keresztyén eseményt jó előre be kell illesztenünk az időbeosztásunkba, de ha valami más program jön közbe, még az utolsó pillanatban is maximálisan rugalmasak vagyunk.
Érdekes, hogy milyen nehéz megtanulni az evangéliumot elég jól ahhoz, hogy másoknak elmondjuk, és milyen könnyű számunkra, ugyanazok felé az emberek felé, a pletyka megértése és továbbadása.                                                                                                                                              Érdekes, hogy azt fenntartás nélkül elhisszük, ami az újságban áll, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond.
Érdekes, hogy mindenki a mennybe akar jutni, feltéve, hogy nem kell hinniük, gondolniuk, mondaniuk vagy tenniük semmit.
Érdekes, hogy e-mailen viccek ezrei terjednek futótűzként, de ha az Úrról kezdünk leveleket küldeni, az emberek kétszer meggondolják, mielőtt továbbküldenék.
Érdekes? Mosolyogsz? Gondolkozol?
Hirdessük az igét, és adjunk hálát az Úrnak jóságáért!
Érdekes, hogy amikor azon gondolkodsz, továbbadd-e ezt a levelet, hány ember nem fogja megkapni, mert nem vagy abban biztos, hogy hisznek-e egyáltalán valamiben.
Érdekes?…. Szomorú.

----------------------------

E. Isenhour: Add tovább.

Ha van valamid, ami jó, Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság: Hozhatja Isten áldását.
Add tovább.
Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám, De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes, Egy kép, vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább.
Ne feledd a másik fájdalmát. Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó, vagy egy mosoly Áldás lehet a másikon.
Add tovább.
Ha tudsz egy kedves történetet. Vagy hallottál az utcán jó híreket,
Vagy jó könyvet rejt a szobád, Mely segít elűzni a másik bánatát.
Add tovább.
Ne légy önző a szívedben, De viselkedj a legnemesebben.
Tedd a közösbe kenyered, Hogy társaid is egyenek.
Add tovább.
Ha Isten meghallgatta imád, S az égből áldást küldött le rád.
Ne tartsd meg csak magadnak, Míg mások sírnak, jajgatnak.
Add tovább.

--------------------------------------

Párbeszéd a réten.
– Hol vagy, Uram? – Itt vagyok.
– Nem látlak, Uram! – Nyisd ki a szemed!
– Nyitva van. – Akkor nézz körül!
– Azt teszem, Uram. – És mit látsz?
– Fákat, virágokat, napfényt, röpke madarakat, tarka szárnyú pillangót, a távolban kéklő hegyeket.
– És mit hallasz? – A szellő suhogását, a madarak énekét, a távoli csendet.
– És mit érzel? – Puha meleget, a fű illatát, a szél simogatását. Békességet.

–        Látod, ez mind Én Vagyok!

–        -----------------------------------------------

Őrálló szólj! Ne légy néma, Fújjad jól a trombitát!

Fújjad, hallja minden ember, Az igazság szózatát!

Refrén:

Őrálló, csak fújd a kürtöt, Bátran szólj, ne vesztegelj!

Ints, dorgálj, a mentő szózat Minden szívhez jusson el!

2. Ó, kiálts a tévedőknek: Rossz úton jár lábatok!

Mélység van az utak végén, Melybe majd lehullotok! Refr.

3. Ó, kiálts az igazaknak: Jertek gyorsan menteni,

Mert az éjfél nincs már messze, s nem tudtok segíteni! Refr.

317

Isten szava, terjedj szét, Áraszd el a föld színét,

Hogy mindenütt minden nép Ismerjen meg mielébb!

2. Atyánk teremtő szavát Minden ember hallja hát!

Bűnből adjon gyógyulást, Küzdőknek támogatást!

3. Hirdesd Jézus kegyelmét, Ki a világ bűnterhét

Golgotára fölvitte, Hogy a lelkünk megmentse!

4. A Szentlélek erejét Sugározzad szerteszét!

Ő gyengéden gyámolít, Jó szándékban bátorít.

5. Életige, fény, erő, Minden nép közt törj elő!

Ragyogtasd az üdv jelét, Döntsd meg a bűn éjjelét!

6. Aratásra érett már A fehérlő láthatár.

Isten szava, terjedj szét, Nyerd meg minden nép szívét!

344

Jertek mind, társaim, most a szent munka vár,

Fel tehát, szorgosan, küzdjük meg a csatát!

Ád az Úr mindennap nékünk lelki erőt,

Mesterünk megy elől, híven kövessük Őt!

Refrén:

Tettre fel, szent az ügy, Munka vár mindenütt!

Ó, mily szép győzelem, Jöjj, dolgozzunk, míg jő az Úr!

2. Menjünk megkeresni azt, aki elveszett,

Hozzunk Megváltónkhoz fáradt, bús lelkeket!

Hintsünk mindenüvé lelki fényt, hogy az éj

Távozzon mihamar, múljon el a veszély! Refr.

3. Istenünk nagy kegyét mondjuk el igazán:

Értünk adta Fiát, ki meghalt Golgotán.

Nyitva van már a menny, kész az üdv teljesen,

Melyet oly gazdagon, ingyen bárki vehet. Refr.

442

Lelked lángját egyházadban Éleszd újra, Istenünk,

Hogy a földi küldetésben Jó sáfárként működjünk!

Engedelmes szolgáidként Induljunk, ha Lelked küld,

Mondjuk el, hogy Jézus által Megbocsátasz minden bűnt!

2. Tedd egyházad népét bátor, Érted élő tanúvá,

Hadd legyünk e széles földön Fényt sugárzó lámpássá!

Érjük el a szenvedőket Gyógyító szent Igéddel,

És a bűnben szunnyadókat Az álomból keltsük fel!

3. Lássuk el az éhezőket, Látogassunk foglyokat,

Oldjuk fel a láncra vertet, És szánjuk a hontalant!

Jézus Krisztus hangján szóljunk, Kik már vettük áldását,

Úgy éljünk, hogy példánk által Szent arcát megláthassák!

ISTEN FIAI Bódás János

Odakínáltad-e bal orcád annak, ki megütött jobb feleden?

Ha nem tetted, nem tudod még, hogy milyen a legboldogabb győzelem!

Ha törvény elé vitt galád hamis vád, és te nem hagytad magadat,

de fogcsikorgó daccal védted rongyod, ... még sohasem volt igazad.

Ha egy mérföldre küldtek, s te kettőre nem vállalkoztál szívesen,

e szolgaság szép győztes szabadságát nem ismerted meg sohasem.

Ha nem jutott a szegénynek kezedből se fillér, se kenyér, se víz,

Nábob-kincseid aranygarmadája rejtve maradt előtted is.

Ha nem szereted s áldod azt, ki gyűlöl s halálos csapdát von köréd,

nem ismered a megbocsátás édes, uralkodói örömét.

Visszaütni gonosz is tud, s perelni vámszedőnek is van joga.

Csak szolgalélek zsarnok, s csak az állat fösvény, önző és mostoha.

Az ember több! Légy ember: Isten képe, néked szól a Hegyi Beszéd.

Árassza lényed egy magasabb élet megtisztult szellemét!

Az égbe ereszd gyökered erősen, ne ússz az árral ostobán.

Tedd mindennek éppen a fordítottját, mint amit a világ kíván.

A föld a korcsoké, s a korcs gyáva, hitvány, bárhogy küzd, el kell buknia.

A bölcs szelíden enged a gonosznak, teheti, mert bátor, erős és gazdag,

s király, mert az Isten fia!

-----------------------------------------------

452

Légy Jézus Krisztus harcosa, És bátran állj elő!

Már leng a Kereszt zászlaja, Vár rád a harcmező.

Ne tétovázz tovább, Halld meg a kürt szavát,

Mely bátorító harci jel, Fel, lelki harcra fel!

2. Vedd fegyveredet, s harcba állj, Mint egykor Gedeon!

A bűnnek bátran ellenállj, Az Úr áll jobbodon!

Az égi seregek Mind téged védenek.

A harcban mindig légy erős, Hisz véled küzd a Hős!

3. Csak vidd kereszted válladon, Végig türelmesen!

Ha Sátán rád tör támadón, Jól őrködj szíveden!

A bűntől óvd magad, Légy végre már szabad!

Küzdj hittel, bátran, lelkesen, És vár a győzelem!

4. Vedd föl az Ige fegyverét, Ez biztos oltalom!

Ez megsegít, bármerre mégy, Vízen és szárazon,

Az üdv sisakja véd, Ha bánt az ellenség.

A bűn nyila nem járja át A hit erős pajzsát.

5. Az Úrnak Lelke bátorít, Mint egykor Dávidot,

Hogy bátran küzdj, Ő megtanít jól forgatni kardod.

Nem tart soká a harc, Mindvégig hűn kitarts!…

Fönt Isten adja néked át Az életkoronát.

453

Légy jó vitéze Krisztusnak, Vidd szerte Igéjét!

A szégyent is bátran hordjad Az Ő keresztjéért!

2. Bármily nehéz még itt az út, Vállald a szent munkát,

Míg a kereszt nem éri el Fényes diadalát!

3. Sok vértanú halt Jézusért, S te rózsák közt járnál?

Ők a keresztet hordozták, S te tétlenül állnál?

4. Csak lankadatlan harcold meg A hit nemes harcát,

Hogy végre majd fönt átvehesd Győzelmi koronád!

Dax Tamás.     Úton:

Az útnak vége, holnapig. Kissé halkabb a csend, tudod.
Reszkető szívem benned megpihent: Jézus, a tiéd vagyok.

Sok, mire vágytam egykor, Lobogód alatt kibontott karokkal
Öleltem Igéd; ajkad mosolyát Itta mohó szívem, s énekelte dalát:
Jézus, a tiéd vagyok.

Imám félre szállt, Várva dicső fényt, glóriát..
Hiába. Szavam nem törte át Csended falát, s reszketett szívem:
Jézus, a tiéd vagyok?

Búsan, letörve, gyötrődve kérdeztem. Kerestem szavad minden reggelen:
Hol van glóriám? Kié az én szívem? Régi, bűnös testem fellázadt ellenem,
S gúnyolt: "Jézus, a tiéd vagyok.".

Harag dagadt keblemben:Ily gyenge, erőtlen lennék
A "hitben"? S vadul védekeztem. Ám keserű lett minden tettem.
Minden kegyességemben éreztem: vesztettem. Ki mondaná Jézus, hogy a tiéd vagyok?

Remegtem a színfalak mögött. Minden este műsor. Az áhítat
Csendje csöndben gyilkolt.  Valami végtelen üresség mart belül.
Szavad elveszett, Igéd kipergett ujjaim Közül: Jézus, a tiéd vagyok.

Minden szóba szomjasan fogództam, Egy mosolyért lelkem odaadtam.
De csak ítélet hangzott fejemen. Erőm, büszkeségem romokban.
Már csak könnyeim között suttogtam: Jézus, a tiéd vagyok.

Ott a mélyben, a csendben, Halkan megállt mellettem, s lehajolt:
"Minden reménynél, sikernél, dicsőségnél Többet adok. Az enyém vagy, s én a tiéd vagyok."

AZ ALKALOM… (Szerző: Makovei János)
Beköszönt s nem tér vissza többé soha, soha.
Kézfogásra akkor már nem nyújtják oda,
ha nem ragadtad meg idején a baráti kart.
Akkor hiába minden, bár szíved jót akart.
Minden perc mely eltelik, már múlt idő.
Minden lehullt kő fölött egyszer a fű kinő.
Minden megtett lépés visz Az út vége felé.
Egyszer elfárad a kéz is, Ha a vizet öntené.
És hiába a szomjú föld, Nincs már irgalom,
Ha egyszer rest voltál, amikor Itt volt az alkalom.

Beköszönt, s nem tér vissza többé soha, soha.
De sokszor megkeseredik életed édes bora.
Mert másnak nem töltötted meg – belőle – poharát,
mert küzdelmes életedben nem volt egy jó barát.
Hiába szeretnél – akkor, az már Keserű, nagy fájdalom.
Hiába mosolyognál – akkor nem segíthetsz bánaton.
Hiába fognád remegve – akkor Már a két kezem,
hiába várnád reszkető örömmel, hogy megérkezem.
Akkor – fájó, de nem lehet számodra irgalom,
mert kihullott szívedből ezernyi-sok jó alkalom.
Nyújtsd hát felém kezed, s én cserébe szívem adom.
Szeretni még nem késő, ma még van számodra irgalom.
Istentől kapott minden perced, Egy-egy alkalom.

-----------------------------------------------------

VAN VALAKIM

Van Valakim, Ki megbocsát, ha vétkezik szegény fejem,

s bajomhoz is megérkezik .

Ha messzire elkóborol szegény szívem, szeretete utolér

és visszaviszem oda,ahol testvérszívek vannak velem,

oda, hova kerítést von a kegyelem.

Van Valakim,Ki még soha el nem hagyott,van Valakim,

Ki úgy szeret, ahogy vagyok.

                                               Füle Lajos

   VAGYOK          Dömötör Tibor

Ti voltatok és lesztek, jelent, jövőt kerestek.

Emlékeztek a múltra, vágyakoztok az újra,

Én VAGYOK és nem lettem, szeretetet kerestem.

Számomra nincs tér és idő, bennem él a Voltam,

VAGYOK ,és Leszek, mindig élek bennetek.

Isten, Jézus egy VAGYOK, életetek maradok .    

MIÉRT NEM......?

Jézus kérdi:„Mért nem érzed szeretetem árját

mindig, mely megváltott téged, s oly epedve vár rád?

Nem mutatja minden tettem, hogy nagyon szeretlek,

hogy teéretted rabja lettem időnek s a testnek ?

Így életem ember alakban. Kár, hogy még nem érted:

a halált is elvállaltam a Golgotán érted.

Bár te sokszor elfeledtél, más gondjaid lettek,

szeretném, ha úgy szeretnél, ahogy  én szeretlek!”  Balog Miklós                                                          

---------------------------------------------------