Konfucius, Buddha, Mohamed és  Jézus Krisztus,-

Egy kínai ember egyszer elmesélte élete tapasztalatait a maga képes nyelvén:

“Mély verembe estem, minden erőmmel igyekeztem kijutni, de nem sikerült. Arra jött Konfucius és így szólt: Fiam, ha hallgattál volna a tanításomra most nem lennél ebben a veremben. Ezt tudom! ?kiáltottam, de ez most nem segít rajtam. Segíts! Akkor követem tanításodat. Konfucius azonban mit sem törődve velem folytatta útját és otthagyott reménytelenül. Majd másvalaki jött, és letekintett a verem mélyére. Buddha volt. Keresztbefonta karját és azt mondta: Fiam, ha te is keresztbefonod karodat, behunyod szemedet és a teljes nyugalom és alázatosság állapotába kerülsz, akkor eléred a nirvánát, az örök megsemmisülést, ahogy én is elértem. Légy közönyös minden külső körülménnyel szemben, és megtalálod nyugalmadat. Sietős léptekkel közeledett Mohamed, lehajolt a verem szélén és lenézett. Ember! Ne csinálj olyan nagy lármát! Annyi bizonyos nyomorult helyzetben vagy. Félsz? Nos, nem kell félned. Allah akarata volt, hogy ide beleessél. Ezt jól gondold meg. Ki tehet valamit Allah akarata ellen? Mondd el a hitvallást: Allah nagy és Mohamed az õ prófétája. Mormold ezt a vallástételt amíg örökre be nem zárul a szád. Aztán halj meg. Kétszeresen fogod élvezni a paradicsom gyönyörűségeit. És Mohamed is elment, de engem nyomorult embert nem szabadított meg. Aztán ismét hangot hallottam. Fiam! Feltekintettem és megláttam Jézus arcát. Az ember fiáét, telve részvéttel és együttérzéssel. Egyetlen szemrehányó szó sem hagyta el az ajkát. Azonnal lejött hozzám a verembe. Tulajdon életét adta, hogy megmentsen. Karjával átölelt, kiemelt a veremből és szilárd talajra állította lábamat. Levette beszennyeződött ruhámat, és tulajdon ruhájába öltöztetetett. Azután ennem adott, végül így szólt: Kövess engem, és mostantól fogva vezetlek. Megőrzöm lábadat az eleséstől.”

Ezért lettem én – így mondta a kínai- Jézus követője

A hírlapárus üvölti a történteket
De nem figyelhetsz rá
Egy lány, ki a blúzában feszeng
Rád néz, és elrabolja a szíved
Ha lottózol akár négy autót is vehetsz
De gyárkéményen át, elszáll minden amit tehetsz
Valamit vár, füstbe ment tervek helyett.

Ne hazudj nekem,
Hogy egy randevú nem lendíthetne már az életkedveden
Ne hazudj nekem
Mint tiszta forrás úgy tör fel, az igazság a réseken

A népstadionban Elefántcsontpart vezet
Dübörög a lelátó
Taszigál a felbőszült tömeg
Feldönt egy hirtelen löket
A körhintában szorosan fogják kezed
Nem billenhetsz át
Mert ők a felhők felett
Másnak bérelnek helyet

Ne hazudj nekem
Hogy egy randevú nem lendíthetne már az életkedveden
Ne hazudj nekem
Mint tiszta forrás úgy tör fel, az igazság a réseken
Gitárszóló ::Ne hazudj nekem....

---------------------------------

                             

ARATÁS.
 
Fönt tiszta kék világ És forró nyári fény,

Alant arany-kalász Gazdag sík tér’ ölén.

  Fölzeng a’ hangos ércz, Növény rendekre hull,

Munkában izzadók’ Édes jutalmául. -

 
Jövőmbe bíztató Reményt vetettem én;

Ha majd fölsarjad-e Jövőmben a’ remény.

  Nem kél-e nézetim Elébe sorsvihar,

Mit el nem téphetne,  A’ gyáva földi kar.

 
Borult az ég, özön Zápor szakadt alá,

Villám ropogva húllt  A’ tért belángolá.

  Reszketve rótta fel Munkás a’ vélt csapást,

‘S ím áldva látja a’ Kiállott izzadást.

 
S’ hol csak szűken vetett  A’ kímélő marok:

Most kévét hordanak  A’ duzzadó karok. -

  Csak keljen a’ remény’ Magvából munkabér,

Tűrök veszélyt, vihart Mit rám sors’ átka mér.

 
Tűrök fagyos telet ‘S földégető nyarat,

Mert égmalasztot a’  Csöndes tűrés arat! -

-----------------------------------